Én most megpihenek… Megpihenek, de nem feledlek titeket soha! Tudom, hogy Ă©n is örökre ott maradok a szĂvetekben…
Fekszem Ă©s mĂ©lyen Zoli szemĂ©be nĂ©zek. Tudom, hogy Ă©rt. Értenie kell! Mostanság már egĂ©sz jĂłl Ă©rti a jelzĂ©sem, mĂ©g ha nĂ©ha kicsit bĂ©nácska is. NĂłrival már könnyebb dolgom lesz, hisz Ĺ‘ szinte minden rezdĂĽlĂ©sem ismeri. Minden erĹ‘mmel rá koncentrálok Ă©s minden szeretetemmel Zoli szemĂ©be nĂ©zek. Szeretlek! Szeretlek, de most figyelj rám, kĂ©rlek. Látom, hogy a szemembe nĂ©z. Lehunyjuk a szemĂĽnk egy rövid idĹ‘re, Ăgy fejezzĂĽk ki szeretetĂĽnk Ă©s figyelmĂĽnk. NĂłrira nĂ©zek, majd Ĺ‘ is a szemembe nĂ©z. Egymásra bĂzlak titeket. Nagyon szeressĂ©tek egymást, legalább Ăşgy, mint ahogy engem szerettek. Én bĂzom bennetek! Egy hang sem hallatszott a szobában. Csend Ă©s nyugalom.. Látom rajtuk, hogy figyelnek. Mindketten gondolkodnak. A csendet NĂłri szava töri meg, amikor hozzám szĂłl. SzeretĂĽnk Mirci. Nagyon szeretĂĽnk mindketten. Ekkor megnyugszik a lelkem. Valahogy Ă©rzem, hogy Ă©rtenek. GyengĂ©d Ă©rintĂ©sekkel simogatják testem, Ă©s boldog vagyok. Olyan bĂ©kĂ©s minden..