Az egyik, talán legkedvencebb játĂ©kom ez a világoskĂ©k labdás játĂ©ktorony. Napközben idĹ‘nkĂ©nt odafekszem mellĂ© a hálĂłszoba ágyon, Ă©s gurĂtom benne a labdákat. Szeretem, mert ezzel lusta mĂłdban is lehet játszani. ElterĂĽlök mellette kĂ©nyelmesen, kinyĂşjtom mellsĹ‘ lábaim Ă©s rácsapok a labdára. Várom, hogy visszaguruljon, majd ismĂ©t rácsapok. Mikor este Zoli bejön hozzám aludni, nem maradhat el a játĂ©k. Lámpaoltás után odaosonok a torony mellĂ©, Ă©s ĂĽtögetni kezdem a labdákat. Zoli annyira nem örĂĽl ennek, hisz aludna, de már megszokta. Van, hogy az ágyrĂłl az asztalra kerĂĽl a játĂ©k lámpaoltáskor, de Ă©n akkor is megtalálom, hogy játszak vele. NĂ©ha Zoli is megpörgeti a labdákat, Ă©n pedig rácsapok Ă©s várom, hogy visszaguruljon, Ăgy játszunk közösen. Ăśgyes cica, hallatszik játĂ©k közben. Ekkor hunyorgással nyugtázom a dicsĂ©retet.